Az egyik jelkép Székelyderzs címere. Német István kezdeményezésével indult egy egészen spontán reklámkampány. Elkezdtünk Székelyderzs levonósokat osztogatni, és többeket arra kértünk, hogy ragasszák fel az autójukra. Ilyen van a mi autónkon, a polgármesteri hivatal autóján, a keblitanácsosok autóján, elszármazottak autóin... Egyre többen ragasztják fel. Máshová is. Látható a gyermekek vallásfüzetének borítóján, határidőnaplókon, konyhacsempén... Öntudat erősítő. Idegen szemnek reklám. A másik jelkép a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom jelvénye. Ez egy katolikusok által szervezett nemzetközi mozgalom, amely abban próbál segíteni, hogy házaspárok felfedezzék: kapcsolatuk sok évnyi házasság után is lehet ugyanolyan bensőséges, mint amilyen kezdetben volt. A "Lejártak a mézes hetek, asszony mit csináljak veled..." mulatós nóta szellemisége sajnos nagyon sok házasságban ( a legtöbb házasságban?) valóság. Asszony/ember mit csináljak veled, aki mellett idegenként élem az életem, és akivel a közös gyermek sajnálata köt össze (ha összeköt)? Röviden erről szól a hétvége, amelyet egy lelkész és két házaspár vezet, akik életpéldájukkal igyekeznek segíteni. Bővebben róla ITT, a Házas Hétvége katolikus mozgalom magyarországi honlapján lehet olvasni.
Magyarországon a mozgalomból már kiváltak a protestánsok (evangélikusok, reformátusok). A kiválás voltaképp arról szól, hogy a protestáns liturgiára és hittételekre építették rá a hétvégés mozgalmat. Az egyik alapszervező protestáns lelkésszel olvasható beszélgetés ITT.
Egy éve vagyunk tagjai a HH-nak. Barátaink, Orbán Árpi és Marika (unitárius-katolikus házaspár) kerestek meg azzal, hogy szeretnék, ha az Unitárius Egyházban is lenne Házas Hétvége, nem vállalnánk-e fel ügyet? Elmesélték, hogy miről is szól, egy kicsit tájékozódtunk a témában, aztán belevágtunk. Részt vettünk egy alapozó hétvégén, most pedig tanuljuk és gyakoroljuk a hétvégék működését. Amikor úgy érezzük, hogy készen állunk rá, szeretnénk az Unitárius Egyházba is áthozni.
Miért is? Három pontban összefoglaltam az érveinket:
1. Mi egy őszinte lelkiséget ismertünk meg a HH-ban, amely széppé és gyümölcsözővé teheti a házastársak kapcsolatát, de ugyanakkor erősíti, mélyíti, szépíti és emberivé teszi a házasok-egyház, házasok-lelkész közötti kapcsolatot is.
2. Mert minél több házaspárnak lehetőséget kell adni arra, hogy megkopottnak vélt/megkopottá vált házasságában újra felfedezze a szépséget, a ragyogást.
3. Azért, mert a HH mozgalomban több unitáriussal megismerkedtünk és jó lenne nekik is lehetőséget biztosítani, hogy a HH szépségeit lelkiismereti szabadsággal tudják megélni, úgy, hogy házastársukkal kölcsönösen tudjanak bekapcsolódni egymás hitéletébe és azt ne lelki, hitéleti veszteségként éljék meg.
A hétvégén mi tartottuk a HH bevezetőjét. Bár sok volt a program és igen kimerültek is voltunk, meg féltünk is az összevont csoporttól, Árpi és Marika biztatására mégis belevágtunk. Kata mondta az imádságot, én a felvezetőt és a kérdést. Egy Hogy érzem most magam? kör után igen aktuálisnak tűnt az általunk megfogalmazott HH kérdés: Utoljára mikor érezted a párodtól hanyagoltnak magad? Milyen érzés volt akkor, milyen most rágondolni? Hogyan tudtátok megoldani a helyzetet?
Mielőtt még azt mondanád, hogy kell az Unitárius Egyháznak is ez a lelkiség, vagy azt, hogy nem kell... Gondolkodj el azon, hogy utoljára ilyen lelki kérdésről mikor beszéltél a házastársaddal? Csak azután válaszolj.
Isten áldjon.
S.
